A behajtási költségátalány intézményét már a régi Polgári Törvénykönyv (későbbiekben: Ptk.) is szabályozta, de alkalmazása igen nehézkes volt a vállalkozások számára, hiszen nagyon sok bizonytalanság övezte. Ez a “gyöngyszem” az új Ptk-ba is átemelésre került, de idén legalább jelentek meg útmutatók az értelmezésével kapcsolatban.
Behajtási költségátalányt a cégek egymás közötti szerződéses kapcsolataiban kell alkalmazni 2013. július 1-től. Amennyiben egy vállalkozás a fizetéssel késedelembe esik, az első késedelmes nappal beáll a 40EUR költségátalány fizetési kötelezettsége a követelés jogosultja felé.
A NAV által közzétett behajtási költségátalány értelmezéséből egyértelműen kiderül annak számviteli elszámolása is. Kötelezett oldalon a fizetendő összeget egyéb ráfordításként, jogosult oldalon a pénzügyileg rendezett átalányt egyéb bevételként kell elszámolni. Az összeg hazai pénznemre történő átszámítása a késedelem napján érvényes MNB deviza közép árfolyamon történik.
Az új Ptk. 6:46 §-a szerint semmisnek minősül az a szerződés, amelyben a szerződő felek kizárják a behajtási költségátalány alkalmazását, vagy a 40EUR-nál kisebb összegben határozzák meg.
Ez nem jelenti azt, hogy a behajtási költségátalányt nem lehetne mindenféle illetékvonzat nélkül egy külön nyilatkozattal elengedni. Ebben az esetben a átalány fizetésére kötelezett rendkívüli bevételként számolja el az elengedett összeget. A jogosult oldalán ez a követelés elengedés nem jár adóalap korrekcióval és könyvelnie sem kell rendkívüli ráfordításként, hiszen neki csak a pénzügyileg rendezett költségátalányt kell nyilvántartania, tehát a könyveiben nem is szerepel.
A 40 EUR behajtási költségátalány akkor is követelhető, ha nincs mögötte tényleges behajtási költség. Természetesen 40EUR-nál magasabb összegű behajtási költségátalányt is megállapíthatnak a felek, de ebben az esetben a behajtási költségeket igazolni kell.
A legtöbb bírálat talán az elszámolás sorrendje miatt érte a behajtási költségátalányt. Az új Ptk. 6:46 § -a szerint „ha a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt – ha a jogosult eltérően nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel – elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni”. Ebből a szempontból a behajtási költségátalány is költségnek minősül.
Még szokni kell az új Ptk. diszpozitív jellegét, hiszen az elszámolási sorrendtől is el lehet térni.
Vélemény, hozzászólás?